Bernanos regénye a szenvedés allegóriája is lehetne, melyet egy őszinte és mély lelkiéletre törekvő fiatal pap testesít meg, akinek hivatása első állomáshelyén szembesülnie kell nyájának értetlenkedésével, közönyével és cinizmusával, miközben ő maga súlyos hitbeli válságba kerül, s szenvedései nem csak lelki, de fizikai teherként is ránehezednek. Az emberek tévesen ítélik meg: falánknak és iszákosnak könyvelik el, s hiába él aszkéta életet, egészségi állapota miatt egyre nagyobb fájdalmak gyötrik. Naplója kétségbeesett kísérlet, hogy imádásgra képtelen lelkét megvizsgálja és Isten felé emelje. Személye a kármelita Kis Szent Teréz alakját idézi: Minden kegyelem! - írja halála előtt, ahogyan Teréz is sóhajtotta utolsó szavaival. Bernanos a hit harcát állítja elénk: egy gyermekien tiszta szívű pap rendületlen lelki küzdelmét egy szebb, jobb és emberségesebb világért.